Az EU az amerikaiak és az oroszok harapófogójában vergődik, amit csak fokoz a törökök és a kínaiak hintapolitikája. Hosszú évtizedek hatalmas hibája áll most bosszút, hiszen Európa nem élt igazán az egyesülés lehetőségeivel, s biztonsági igényeit az amerikai hadseregnek, gazdasági potenciálját pedig az orosz energiaforrásoknak szolgáltatta ki.

A világ jelenleg legnagyobb méretű gazdasági térsége azáltal is hülyét csinál magából, hogy még a súlyos bajok idején se képes a sarkára állni. A tagországok, így Magyarország különutas mutatványai egyenesen következnek a közös külpolitika szinte teljes hiányából. Míg az amerikai, a kínai, az orosz, illetve a török elnök egy-egy önálló mozdulattal dönthet háború és béke dolgában, avagy bármilyen külpolitikai kérdésben, addig az EU zenéje egy merő hangzavar.

Magyarország különösen védtelen. Szövetségi rendszere zilált, hiszen a választott barátaival perlekedik, a szembe jövő ellenséggel pedig kokettál. Az oroszok láthatóan nekünk se nagyon szállítanak gázt, s a leginkább kézközelben lévő európai pénzügyi segítség pedig olyan szinten vált huzavonák tárgyává, hogy még egy pozitív megállapodás esetén sem tudnánk ahhoz időben hozzájutni. Sajnos nem véletlen, hogy a magyar kormány ijedtében most az erdeink kivágásában és eltüzelésében lát egyféle szomorú kiutat.

A megoldás sokkal inkább az önálló európai védelem gyors megalapozásában, ezzel párhuzamosan az amerikaiaktól való fokozatos leválásban, tehát a gazdasági erejével arányos katonai hatalommá válásban,

ugyanakkor egy erős, önálló hadsereggel felszerelkezve az oroszokkal szembeni keményebb fellépésben van. A NATO úgy is működőképes lehet, ha nem csupán a tagországok egyenként, hanem azok egyes csoportjai is vállalják a közös védelmet.

Az Európai Unió szankciós politikája azonban maga a szükséges rossz.

Szinte nincs olyan szankció, amely ne szülne valamilyen választ. A szankciós huzavonák fő kérdése, hogy összességükben melyik félnek fájnak jobban? Jelenleg az vélelmezhető, hogy az Oroszországba irányuló európai (és amerikai) export lefojtása, különösen annak technológiai része – kellő idő múltán – jó eséllyel lefokozza az oroszok háborús potenciálját. Másik oldalon viszont az Európába irányuló energiaszállítások mindkét félnek felróható okokból való elmaradása kemény gazdasági következményekkel jár az EU-ra nézvést is.

Igazi megoldás a háború azonnali leállítása lenne, ám az orosz energiától való abszolút függést ez esetben sem kellene visszaállítani. Jóllehet Európa még a jelenlegi cudar körülmények között sem fog megfagyni, azonban a masszív fűtésre szoruló, ám szegényebb tagországokban, így Magyarországon, veszedelmes méretű anyagi ellehetetlenülés állhat be. Ezenközben az elképesztő drágulás folytán az oroszok még a jelentősen csökkent exportjukból is több bevételre tesznek szert, mint a “békeidőkben”.

Bármennyire is fáj, a gázembargó ‘de facto’ már most létező realitás. Ennél fogva az EU számára a kitörési irány a saját energiatermelésének gyors növelése kell legyen, tudva azt is, hogy mindegyik ma ismert energia-előállítási mód drága, rossz hatékonyságú és veszélyes üzem, legfeljebb ezek mértéke eltérő. A takarékosságnak viszont öngyilkos alternatívája a bármi áron való energiatermelés.

Ugyanazt a meccset nem lehet kétszer lejátszani. Ennek ellenére állítható, hogy szankciók (és az Ukrajnának jutatott közvetlen segítség) nélkül orosz -ukrán háború talán már nem lenne, de önálló Ukrajna sem. Netán önálló balti országok sem.

Európa (és a világ) jól megtanulta, hogy agresszorok nem állnak meg maguktól, őket erővel meg kell állítani, sőt visszaszorítani, és ez bizony sokba kerül. Például Hitler legyűrése sem volt úgymond “ingyen”.

Ugyanakkor önmagukban a szankciókkal nem lehet különösebb áttörést elérni. Szükséges tehát az okok kezelése is, amelyek egyike az USA túlzott európai jelenléte. Ennek leépítése igenis legitim követelés, párhuzamosan az európai országok önvédelmi képességének növelésével, aminek jogossága szintén elvitathatatlan. Bárkivel, így az oroszokkal is csak kellő erő megléte esetén lehet tárgyalni, márpedig ha az EU tárgyalni akar, az saját katonai erő nélkül nem fog menni, hanem változatlanul ki lesz téve az amerikai-orosz packázásoknak.