Huszti Andrea: A nyávogó ellenzéki milliárdosok ideje lejárt

Huszti Andrea

Vége a választási időszaknak. Az összeomlott liberális ellenzék a frakciópénzek számolásával vigasztalja magát. A Fidesz próbál úrrá lenni a társadalmi és a gazdasági válságon, de mit csinál szerkesztőségünk kedvenc baloldali pártja az ISZOMM? Eszes kolléga, a főszerkesztő megbízásából Huszti Andreát, az ápolónőből lett pártelnököt kérdezi.

Eszes Péter: Elnök asszony, hogyan értékeli az párt szempontjából az elmúlt 4 évet?

Huszti Andrea: Bárcsak négy év lett volna, de csak kettő volt, hiszen az Igen Szolidaritás 2020. március 6-án alakult meg. Igaz az elmúlt két év olyan volt, mintha 20 év lett volna. Annyi mindent csináltunk.

E.P: Najó. Akkor két év. Lesz még két éve a pártnak?

H.A.: Mindenképpen. Az elmúlt két évben letettük egy nagyon határozott modern baloldali párt alapjait. Székely elvtárs a parlamentben mutatta meg, hogyan kell elvszerűen és sikeresen politizálni, Szanyi Tibor pedig parlamenten kívül brillírozott. Ő volt az egyetlen olyan miniszterelnökjelölt a kampányban, akinek valóban érdemi mondanivalója volt az országgal kapcsolatban.

A szervezetünk előtt is le a kalappal, mert amit a jelöltjeink nulla forintból letettek az asztalra, az egészen elképesztő. Erre alapozva, egy jó szövetségi politikával érdemi fordulatot hozunk az ellenzéki politikában. A nyávogó, önimádó milliárdosok ideje lejárt. Ideje most már az ország dolgaival foglalkozni.

E.P.: Ez szépen hangzik, de mit értek el? Mondjon pár példát legyen szíves!

H.A.: Párat? Nehéz kiválasztani ennyi minden közül, de tessék. Először is Székely képviselő úr többször is szembement a parlamenti többséggel a párt jóváhagyásával.

Megmutatta, hogy nem kell megszavazni vállalhatatlan egészségügyi vagy a homofób törvényeket. A zebraminimum programmal azt is megmutatta, hogyan lehet az ország érdekében konstruktív javaslatokkal élni.

Szanyi Tibor fáradhatatlanul járta a médiát és az országot, és nem hagyta, hogy lenyomják kommunikációs szinten a „nagyok”. Az általa vezetett program alkotó műhely segítségével intellektuálisan bőven a mezőny fölé nőtt. Aki ismeri a magyar média viszonyokat, az ponosan tudja, hogy ez mekkora érdem.

Közösen pedig létrehoztunk egy országos hálózatot, zéró pénzből, egy covidjárvány alatt. Összefogtunk a Munkáspárttal, amivel egy több mint harminc éves folyamatot törtünk meg. Megmutattuk, hogy a valódi baloldal nem csak atomjaira tud hullani, hanem érdekek és értékek mentén együtt is tud működni. Ez pedig a baloldal megújulásának a záloga. Azt hiszem, hogy ezek komoly és valódi eredmények.

“Büszke vagyok rá, hogy ezek a tettek az én nevemhez is fűződnek!”

E.P.: Ha jól értem, akkor folytatják.

H.A.: Persze, hogy folytatjuk! Most jórészt befele figyelünk, hiszen van mit átbeszélnünk a párton belül is, de közben azért indulunk az időközi választásokon (együttműködve a Munkáspárttal. A szerk.), készülünk az őszi politikai szezonra, aktualizáljuk a programunkat. Nem unatkozunk.

Mindenkivel együttműködünk akivel csak tudunk. Az egy más kérdés, hogy parlamentben bejutott jobboldali és liberális pártok nem igen akarnak velünk beszélni, hiszen akkor érdemi vitát kéne folytatni a programjainkról. Nekik, olyan nem igazán van. Már olyan ami különbözne attól amit Orbán Viktor csinál. Nekünk igen. Sőt.

E.P.: Van programjuk, de nemigen kaptak szavazatot. Ezt mivel magyarázza?

H.A.: Sok oka van, a politika egy összetett műfaj. Először is Magyarországon nagyjából 8-10 év kell, hogy egy pártot a semmiből megépítsenek, lásd Jobbik, melyet 2000-ben alapítottak, és 2010-re jutottak be a parlamentbe. Az idei választás egy ki-ki meccs volt, ebben a mi program alapú politizálásunk, ahol a saját nem létező pénzünkből finanszíroztuk, nehezen jutottunk szóhoz. Bár végig ott voltunk a mezőnyben, a végén sajnos anyagi, szervezeti és politikai okokból nem lett listánk, ami nagyban befolyásolta a sorsunkat. Ha lett volna listánk, biztos vagyok benne, hogy egy százalék fölé mentünk volna.

E.P: De nem lett…

H.A.: Nem. Nagyjából ez a realitás. Ha a négy évvel ezelőtti rendszert nem változtatja meg a Fidesz, amikor 27 jelölt kellett még a listaállításhoz, akkor simán megvagyunk, és az emberek szavaztak is volna az Igen Szolidaritásra..

Az ismertségünk több mint 50 százalékos. Ha arra a politikára van három százaléknyi szavazó, hogy színesre lehet festeni összetört járdákat, plusz örök élet, akkor a 250.000 forintos minimálbér, az ingyenes oktatás, az elérhető egészségügy is kapott volna szavazatot. A szövetkezetekről, és az államosítási javaslatainkról már nem is beszélve.

E.P: Apropó 250.000 forintos minimálbér. Szanyi Tibor a múlt héten már arról beszélt, hogy inkább 1.000 eurós minimálbérért akarnak harcolni. Ez a kapitány magánakciója, vagy tesztelik a közvéleményt?

H.A.: A pártban fegyelem van. Senki – én sem – nyilatkozok olyat, amit előre tudatosan ne beszéltünk volna meg. Valóban gondolkodunk azon, hogy az 1.000 eurós minimálbért célozzuk meg. Ilyen infláció mellett, ez nem túl nagy kérés.

E.P: Említette, hogy indulnak az időközi helyhatósági választásokon. Milyen eredményeket vár? Lesz Iszommos képviselő valahol az országban?

H.A.: Nagyon bizakodóak vagyunk ebben a tekintetben. Olyan helyeken indulunk, ahol azt gondoljuk, hogy érdemben bele tudunk szólni a választás menetében. A budapesti nyolcadik kerületi időközin és a szolnokin is érdemi százalékokat várunk.

Be fogjuk bizonyítani, hogy ISZOMM-nak, és annak a baloldali viziónak, amit mi képviselünk, bőven vannak szavazói a fővárosban és vidéken is.

  A Szócikk a dolgozók, a dolgozni akarók, illetve az életüket már kidolgozók szava. Posztjaink kommentálhatók a Facebookon, várunk Facebook-csoportunkban és a Twitteren is. Ám te is írhatsz, te is szólhatsz képpel és hanggal, amit viszont mi olvasunk, hallunk, nézünk, sőt, akár közreadunk. Leveled várjuk az info@szocikk.hu címen.

Kapcsolódó tartalmak

Hazai

Tragédia a Tisza tavon

A tiszafüredi fizetős szabadstrandon keresik a tűzoltók és önkéntesek egy baráti társaság egyik tagját, aki eltűnt a tóban.

Olvasónktól úgy tudjuk, hogy egy huszonéves, nem tiszafüredi