Mint emlékezetes, az ISZOMM stratégiai partnere a Delphoi Vote Research intézet a Párt felkérésének megfelelően december elején kivételesen a politikai rögvalóságot mérte meg. Az eredmények a kormánypártok tetemes előnyét mutatták a hivatásos ellenzékhez képest, ezen belül MZP zuhanórepülését Orbán Viktor ágyékától indulva.

A bemutatott adatok ugyanúgy “nyersek” voltak, mint egy másik, a hivatásos ellenzék által megrendelt, s váratlanul nyilvánosságra került kutatás esetében. A két mérés valamelyest eltért a számaikban, de azok nagyságrendjét és tendenciáit illetően egyeztek.

(A DVR egyúttal közli, hogy az ún. nyers és feldolgozott adatok között az a különbség, hogy míg az előző a tényleges felmérési időszak valóságát mutatja, addig az utóbbi különböző valószínűségi együtthatókkal is súlyoz. Köznapi fogalmakkal élve amikor egy politikai elemző meglátja a nyers adatokat, s az várhatóan nem tetszik a megrendelőnek, akkor felkiált, hogy ez nem lehet igaz, és a számokat feldolgozza, vagyis erőnek erejével eltéríti a kedvezőbb irányokba, hiszen bármit leír, amire ráfogható, hogy valószínű, … és különben se most lesznek a választások.)

A december eleji kép azonban Szilveszterre tovább romlott, sőt az Újév első napjára még inkább. Az ilyenkor szokásos kijózanodás mellett a fogadalmaknak is komoly szerepe van, márpedig egyre nagyobb azok tábora, akik megesküsznek, hogy akkor szavaznak egy, vagy több idiótára, amikor utólag anyakönyvezik, hogy hat, vagy hét anyjuk volt.

A DVR december elején 58 százalékosra mérte azok arányát, akik szerint a hivatásos ellenzék révén bekövetkező kormányváltás elmarad, más kutatóintézetek azonban a hónap végére már kétharmadosra becsülték ezt a sokaságot. Szilveszter napján ez a szám elérte a 98 %-ot, január elsején viszont felszökött 100 %-ra, ugyanis az ellenzéki jelöltek kissé delíriumos, tehát őszinte összegző vallomásai alapján immár a környezetük is bekönyvelte a tuti buktát.

A decemberi hónapra azonban nem csupán MZP őrültség-cunamija volt hatással, hanem a mögüle oszolni kezdő pártvezetők nyilatkozatai is, miszerint MZP nem normális, és a kutya sem fog neki kampányolni. Ebbe a hangulatba csöppent be a Megoldás Mozgalom, amelynek elnöke több pénzt kíván belepumpálni a hajrába, mint az összes többi ellenzéki párt együttvéve. Az ellenzék-közeli közvéleménykutatók eme új pártnak rögtön 0 és 5 százalék közötti várható eredményeket prognosztizáltak, majd mindent elfelejtve őket is beskatulyázták a “juszt se mérjük, amint az ISZOMM-ot sem” kategóriába.

A kormánypártok ezenközben erőt gyűjtenek a jövő februárra tervezett pénzlocsolásukhoz, s immár arra vetemedtek, hogy stadionépítésről is lemondanak, csak hogy a szavazóbázisuknak ki tudjanak fizetni mindent, ami a lopásaik után még az államkasszában marad. Hangulati erősítésként egyúttal bejelentették államfőjelöltjüket egy hyperkonzervatív hölgy személyében, amire a hivatásos ellenzék holdudvara egy szőnyegbombázás jellegű buzizással válaszolt. A köztársasági elnök személyére való további jelölés dolga alighanem újra a szolidaritási mozgalmakra hárul, s a hírek szerint az ISZOMM-nak lesz alternatív javaslata.

A pártpreferenciák közvetlenül az év fordulópontja előtt és után a következőként alakultak:

A teljes népesség körében (az első szám december 31-én 16-17 óra között, a második pedig január 1-én ugyancsak 16-17 óra között):

A miniszterelnök-jelöltek rangsora (a népszerűségük szerint, pontban éjfélkor mérve):

A felmérés reprezentatív, tehát azonos súllyal szerepelnek benne a megkérdezettek, illetve a meg nem kérdezettek. Az ún. feldolgozás elmaradása folytán a hibahatár különösen alacsony, nagyságrendileg 0 %. Az adatok helyességét véletlenszerűen kiválasztott személyek garantálják.