A magyar sajtó MTI-n túli része egész szeptemberben az ún. ellenzéki előválasztások bűvöletében élt. A sok-sok véleménydiktátor közül egyedül az egykori közvéleménykutató, majd képesítés nélküli egyetemi oktatóvá avanzsált budapesti főpolgármester volt képes a részvételt pontosan előrevetíteni. Jóslata szerint ugyanis a 400-700 ezres tartományba lehetett várni a részvételt, ami egészen pontosnak bizonyult.

Az ellenzéki tábor ugyanis erős 400 ezres fölénnyel utasította maga mögé a mindössze 230 ezer főre tehető fideszes közbeavatkozót, azaz a kormányváltást akarók majdnem kétharmados többségbe kerültek a trollokhoz képest – mármint előválasztásilag.

A Fidesz eddig százmilliókat költött arra, hogy ő jelölhesse ki az ellenfelét, elsődlegesen Dobrev Klára, másodlagosan pedig Karácsony Gergely személyében. Dobrevről természetesen nem kell bebizonyítani, hogy ő 100 százalékban Gyurcsány, a főpolgármesterről viszont annyit mindenképpen, hogy legalább 99 százalékban az. Ez a projekt meglehetősen jól halad, tehát a Fidesz kampánybefektetése megtérülni látszik, azaz mindenképpen Gyurcsány embere lesz Orbán kihívója.

Az ellenzéki pártok kialakíthatták potenciális ellenzéki frakcióikat. A legnagyobb pártcsoportot (és pénzt) a DK, vagyis Gyurcsány tudhatja majd magáénak, a többi párt pedig átlagosan 10 fő körüli országgyűlési eredményekre számíthat, ami a Fidesz számára ideális méreteket jelent, hiszen a kisebbek nagyjából azonos erővel fogják az egyetlen nagyobbat szorongatni, tulajdonképpen mostantól kezdve.

Az előválasztással az összefogásban érdekelt pártok elveszítették önálló létüket, hiszen az adott arányokat immár lefixálva kívánnak felsorakozni Karácsony mögé, mondjon bármit is, a zsidók és a cigányok listázásától kezdve az adóemeléseken át a biciklisták szakértői kormányba emeléséig. Avagy Dobrev mögé, aki leginkább az alkotmányozós puccs délibábjára épít. Megjegyzendő, hogy a Fidesz szempontjából a csalitosban settenkedő Márki-Zay sem feltétlenül a világ vége, hiszen ő nagyon határozottan képes ontani magából az egymásnak ellentmondó ostobaságokat.

A politikai mondanivaló körüli zűrzavar, illetve a nagyjából immár determinált ellenzéki stáblista szinte a legnagyobb adomány, amiben a kormányoldal reménykedhetett.

A fenti haderőkön kívül csak az ISZOMM, a Kutyapárt, illetve a Mi Hazánk fogalmazott meg parlamenti ambíciókat. A legendás civil várakozások az előválasztás folytán nullára süllyedtek.

A szupernácik politikai termékeire meglehetősen szétoszlott a kereslet és a kínálat egyaránt, hiszen hasonlókat a kormányoldal és az összefogás is kínál. A Kutyapárt változatlanul a politikaellenes rétegekre számíthat, viszont az ISZOMM elvileg megkezdheti a ténylegesen baloldali alternatívát keresők egybeterelését.

Három tényező azonban kiszámíthatatlan. Az egyik a kormány által beígért pénzzuhatag hatása, a másik a politikai logikákat borogató véletlenek szerepe, a harmadik pedig a néphangulat hullámzása.

Október 23-a után a résztvevők már csak egymás hibáira támaszkodhatnak. A stratégiák már mindkét nagyobb oldalon, illetve a független pártok világában is eldőltek. Innentől fogva leginkább a taktikai húzások vehetik át a terepasztal szerény átrajzolásának feladatát. Aztán tavasszal jöhet a pillanatfelvétel.

• bankski •