Szanyi Tibor: GÁZ VAN


Jó hírnek szánta Szíjjártó Péter külügyminiszter, hogy magyar részről nyélbe ütötte a hosszú távú, azaz 10+5 éves gázimport megállapodást az orosz Gazprommal, amelynek négy fontos jellemzője van.

  • Évente 4,5 milliárd köbméter gázt veszünk Oroszországból.
  • Jóval alacsonyabb az ár, mint eddig.
  • Ez a mennyiség kerülővel jön, éspedig Ukrajnát kikerülve.
  • Minden egyéb titkos.

Az Oroszországból való magyar gázimportnak igen kalandos a történelme, bár a keleti gázüzlet egésze valóságos krimibe illik. A KGST felbomlása óta se szeri, se száma a különböző csapok csikicsukizásának, a vezetékekben ragadó hatalmas gázmennyiségek ide-oda lopkodásának, időnként egyes politikai szereplők bebörtönzésének, sőt, még Budapest belvárosában is előfordult pár lövedéknyi mélygarázsi lövöldözés.

A lényeg, hogy egy jó ideje mind Ororszországban, valamint Ukrajnában és Fehéroroszországban lecsillapodtak a kedélyek, s noha orosz részről ez utóbbi tranzit országok kiiktatása egészen sikeres folyamatnak mondható a Balkánon, illetve a Balti-tengeren át vezető alternatív útvonalak kiépítésével, az európai, s így a magyar függőség az orosz beszerzési forrást illetően megmaradt.

Kétségtelen, az összes érintett ország, de még az USA is hallatlanul sokat tett legalább a szállítási diverzifikáció érdekében, ami az európai kontinensen oda-vissza működő csővezetékek sokaságának, továbbá az USA-ból érkező folyékony gáz (LNG) fogadására alkalmas infrastruktúra kiépítésének köszönhető. Ennek megfelelően 2021. októberétől az orosz gázt (is) Magyarország Szerbián és Ausztrián át kapja.

Mondhatni, ez utóbbi nem túl barátságos hír ukrán szomszédainknak, hiszen tetemes tranzitbevételtől esnek el. Orbán talán vigaszul küldhette ki Áder Jánost egy, a Krímmel kapcsolatos konferenciára, ahol az államfőnk igen harciasan állt a vendéglátó ukrán házigazdák mellé. Nyilván, az eseményt kellő diplomáciai akció előzhette meg Moszkvában, hiszen Lavrov orosz külügyminiszter csak legyintett, hogy egy egyszeri mutatvánnyal nincs gondjuk.

Azonban az ukránok is lenyelni látszanak a magyar “békát”, ugyanis a hazánkba futó alternatív csövek nem csupán Magyarországot szolgálják, hanem akár Ukrajnát is ki tudják segíteni, ha Moszkva netán el akarná zárni a feléjük menő vezetékek csapjait, amint már volt is ilyenre röpke példa.

A hatalmas titokzatosságok dacára a piaci hírek szerint az orosz gáz árával sokáig baj volt, mert a szállítási szűkületeket meglovagolva a Gazprom időnként a kelleténél többet kért a vásárlóktól. Ez az elmúlt években szintén nyugvópontra jutott, s a piacot viszonylagos árstabilitás jellemzi.

Minthogy az üzletek részleteit államtitkok sokasága takarja, ezért a kormány azt mond, amit akar. Ám az fontos mozzanat, hogy a megállapodás a magyar kormány és a Gazprom, tehát a kormány és egy vállalat között jött létre, ami egyszersmind azt is jelenti, hogy a magyar üzletben érdekelt összes többi cég, de leginkább a végső fogyasztó lakosság a magyar kormány, illetve megbízott stómanjai mindenkori titkos műveleteinek van kitéve.

Az egészen biztos, hogy a kormány és csókosai hatalmasakat seftelnek a gázzal (meg az olajjal és az árammal). Az energetikai szerződések világában ugyanis komoly szerepe van az ún. “take or pay” szerződéseknek, ami azt takarja, hogy a lekötött árut akkor is ki kell fizetni, ha a vevő esetleg nem szállítaná el, például keresletcsökkenés folytán. Egyebek közt ezért is épült Magyarországon akkora gáztárolói kapacitás, hogy szinte egy évnyi fogyasztásunk van bespájzolva. Vagy felszabadítva, függően attól, hogy mikor merre jár a piaci ár, lévén cső most már annyi van a környékünkön, mint fazékban a spagetti.

A fizikai és az ármozgások levezetése egy igen szövevényes szakma. A titokzatosságok miatt sajnos nem tudható, hogy a magyar kormány merre sefteli tovább a Gazprommal való szerződés után meginduló gázt, de az biztosnak látszik, hogy a főcsapás iránya Magyarország, és az is, hogy a Svájcban bejegyzett, lényegében NER-lovagok tulajdonában álló MET nevű kereskedő cég a legfontosabb keresztmetszet.

A magyar lakosság ebből annyit lát, hogy stabil a gázár, és ezzel le is van nyugtatva. Bárki, aki azt mondja, hogy magyar ember jóval drágábban kapja a gázt (és általában az energiát), mint amennyiért a kormány beszerzi, azt azonnal lefegyverzik egy halom süket magyarázattal, miközben a valódi árakat a legszorosabb titok fedi. Ha nem lenne bombaüzlet, akkor egészen bizonyosan ismerhetnénk a lényegi számokat. Jómagam is csak tippelni merem a NER csókosainak lefölözési képességeit, de nem lennék meglepve, ha minden 100 forintnyi háztartási gázszámlából kábé 20 forint az érdekelt urak zsebében landolna. Attól tartok, Mészáros Lőrinc csak egy kirakatcsali, mert az ő vagyona alighanem eltörpül a MET körül sündörgők tényleges, és már rég ‘off-shore’ terepekre vontatott pénzhegyeihez képest.

Bármi is van, egy dolog biztos. Ha most a kormány tényleg jóval olcsóbban vásárolt be, mint eddig, ráadásul hosszú távra, akkor a lakossági gázáraknak is csökkenniük kellene. Akkor tényleg több pénz maradna az emberek zsebében. Az ISZOMM ‘Pénzt az embereknek!” jelmondatába ez is simán belefér.

Szanyi Tibor

  A Szócikk a dolgozók, a dolgozni akarók, illetve az életüket már kidolgozók szava. Posztjaink kommentálhatók a Facebookon, várunk Facebook-csoportunkban és a Twitteren is. Ám te is írhatsz, te is szólhatsz képpel és hanggal, amit viszont mi olvasunk, hallunk, nézünk, sőt, akár közreadunk. Leveled várjuk az info@szocikk.hu címen.

Kapcsolódó tartalmak

Vélemény

A zöld verseny

Az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom eredetileg szívesen vett volna részt egy olyan “előválasztási” versenyben, amely politikai víziók, programok alapján zajlott volna, ám a többi párt